Kossuth Lajos 1848 őszén toborzó körútra indult, hogy fegyverbe hívja az országot. Útjának első állomása Cegléd volt, ahol „gyújtó hatású” beszédet mondott.
Toborzó körútján Kossuth Cegléden is több ezer embert nyert meg a szabadságharcnak
Jellasics horvát bán, császári altábornagy a bécsi kamarilla támogatását élvezve nyíltan szembehelyezkedett a Batthyány-kormánnyal, és 1848. szeptember 11-én 35.000 főnyi hadsereggel átkelt a Dráván, azzal a nem titkolt céllal, hogy a magyar forradalmat fegyveres erővel leverje. Nyilvánvalóvá vált, hogy nincs többé békés megoldás; a magyar felelős kormány vagy veszni hagyja forradalmi vívmányait s megadja magát, vagy vállalja az önvédelmi harcot. A képviselőház az utóbbi mellett döntött, elrendelve az újoncozás megindítását, s az általános népfölkelés megszervezését.
Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte Kossuth Lajost teljhatalmú országos népfölkelési biztossá, aki szeptember 24-én megkezdte toborzó körútját az Alföldön. Cegléd, Szolnok és Nagykőrös voltak az első állomások.
Az 1848. szeptember 24-én Cegléden elhangzott beszéd nem maradt fent eredeti formájában. Az alább olvasható szöveg egy rekonstruált változat, amelyet 2002-ben, Kossuth születésének 200. évfordulóján készítettek az egyik ceglédi általános iskola diákjai.
„Ceglédnek népe, nemzetem büszkesége!
Kérni jöttem tőletek, midőn lelkes soraitokat szemlélem, szűnik bensőmben a kétség, nem marad védtelen szegény árva hazánk. Tudjátok mindannyian, minő cél vezérelt bennünket, midőn ide egybehívtunk benneteket, mégis kimondom.
Álnok hitszegők el akarják venni tőlünk az áprilisban kivívott szabadságunkat, s mindazokat a jogokat, amelyeket maga őfelsége, a császár biztosított számunkra.
Jellasich hordái császári zászlók alatt a szent magyar földet rabolják, fosztogatják. Szőlőink híres borát idegenek prédálják fel.
Veszélyben a haza! Sorsdöntő órák előtt áll nemzetünk. A kérdés az, hogy: Veszni hagyjuk kivívott jogainkat, függetlenségünket? Odahajtjuk büszke magyar fejünket a császári sas karma alá? A válasz: NEM!
Én esküszöm az igazságos Istenre, hogy hazánk szabadságából elrabolni egy hajszálnyit nem engedek!
Hajdan, midőn a hazát veszély fenyegette, szent királyaink véres kardot hordattak körül az országban. Én zászlót ragadék kezembe, és e zászló alá hívom e város polgárait.
Honfitársaim! Cegléd polgárai! A nemzet sorsa a ti kezetekben van. Testvérek vagyunk mindnyájan. Választanunk kell a szabadság és szolgaság között. Gondoljunk őseinkre, kik a szabadságot választották! Ragadjunk mi is fegyvert hazánk oltalmára! Fordítsuk fegyvereinket az árulók, a hitszegők ellen!
Fegyverbe szólítom e város lakóit. Hozzunk áldozatot a haza szent oltárán!
Ha magyar vér folyik, folyjon a szabadságért, ne idegen célokért és ne idegen földön!
Most, hogy titeket látlak, tudom, hogy oly hatalmas e nép, hogy ha fölkel és összetart, Magyarországon a pokol kapui sem vesznek erőt. Az összerogyó ég boltozatait is képes karjával fenntartani.
Harcunkhoz adjon erőt a magyarok Istene, hitünk igazsága, népünk szabadság szeretete!
Fegyverbe hát! Győzni fogunk!”
Kossuth így foglalta össze élményeit feleségének a toborzó körút első napjáról.
„Nagykőrös, 1848. szeptember 24.
Kedves lelkem, angyalom!
Ceglédre 4 órakor értem. 6 órakor már egy 300 főből álló fegyveres gyakorlott csapatot, mely már felbomlott, útnak indítottam Pestre. Holnap reggel ugyanonnan vagy 3000 ember és 150 lovas megyen vasúton Pestre.
E percben érkeztem Kőrösre. Itt a nép mondhatlan lelkesedéssel – illuminációval fogadott. Ahol kell, lelkesítek – ahol kell, parancsolok.
Reménylem, a Tiszáig vagy tizenöt-húszezer embert összeszedek, s ezeket helységenkint nyomban küldöm Pestre.
Aztán a Tiszán túl addig meg nem állok, míg 100 000 emberem nem lesz egy táborban. Azzal aztán tömegben nyomulok előre.
Ne félj, angyalom – megáld az Isten. De azon egyet tedd meg – irántami szeretetedre kényszerítelek – nyugodalmamért, hogy távozz Pestről a mondott helyre, mert a gaz ellenség képes volna családomat kezesül lefoglalni működésem elzsibbasztására.
Az Isten áldása rajtad s kedves gyermekeimen. Híved halálig.”
Forrás:
http://mek.oszk.hu/04800/04834/html/kossuth0026/kossuth0026.html
www.kossuthtoborzo.hu
www.wikipedia.hu
2014. március