Lázár Ervin (1936–2006)

Dömdödöm megalkotója, Lázár Ervin egész gyermekkorát a Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán töltötte. Vajon hogy hívják azt a képzelt települést, ahol felnőtteknek szóló novellái játszódtak?

180px-Lazar_Ervin

Dömdödöm, Mikkamakka, Ló Szerafin és sok más irodalmi teremtmény megalkotója Budapesten született, de egész gyermekkorát a Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán töltötte. Felsőrácegresen és Sárszentlőrincen járt iskolába, majd Szekszárdon érettségizett. Budapesten az ELTE-n szerzett bölcsészdiplomát. A szintén író Vathy Zsuzsát vette feleségül, s három gyermekük született.

A betűk világa már az általános iskola megkezdése előtt beszippantotta, s onnantól kezdve az irodalom szeretete meghatározóvá vált a számára. Újságíróként, tördelő- és olvasószerkesztőként, szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Leginkább meséi, hangjátékai által lett ismert. Stílusa filmszerű, párbeszédei tömörek, nyelve játékos, humoros, ironikus. Különleges hangulatú történetei a kicsikhez és a felnőttekhez egyaránt szólnak. A mesefigurák kitalálásába és a cselekmény alakításába gyakran a saját gyerekeit is bevonta, őket olykor társszerzőként emlegette.

Saját bevallása szerint irodalmi tevékenysége 90 százalékában a saját gyerekkorával foglalkozott, és ez abban is megnyilvánult, hogy esetenként gyermekéveinek konkrét helyszínei is felismerhetőek a művekben. Felnőtteknek szóló novellagyűjteménye, a Csillagmajor ihletője is a Tolna megyei kisfalu volt, a szereplők egy Rácpácegres nevű képzelt település lakói.

Hetvenéves korában, hosszú, súlyos betegség után hunyt el Budapesten.

Munkásságát számos díjjal, köztük Kossuth-díjjal ismerték el. A legnagyobb kitüntetés számára azonban talán az, hogy nemzedékek nőttek fel a történetein, amelyeket ma is tovább mesélnek.

 

„– És akkor most vége is a mesének, igaz?
– Igen.
– Ebben a mesében minden jóra fordult.
– Miért, baj?
– Dehogyis. Éppen az a jó benne… A valóságban is minden jóra fordul?
– A valóságban? Nem. Sajnos nem.
– Akkor ez egy nem igaz mese volt?
– Dehogynem. Azt jelenti, hogy mi mind a ketten nagyon-nagyon akarjuk, hogy a valóságban is jóra forduljon minden.
– Én is nagyon-nagyon akarom. Te mondtad, hogy nagyon-nagyon kell akarni. Akkor is, ha nem biztos, hogy sikerül.” 

(Részlet a Szegény Dzsoni és Árnika című meséből)

 A kép forrása: Wikipédia

2014. szeptember