Babits Mihály Szekszárdon született 1883. november 26-án, és Budapesten hunyt el 1941. augusztus 4-én.Költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja volt.
Babits, az alliteráció mestere
Babits – akinek a szülőháza a róla elnevezett utca 13. száma alatt áll, és ma már emlékmúzeum – ugyan elköltözött hamar a városból, de lelke mélyén mindig szekszárdi maradt. Egy külföldi útja után írja ezeket a sorokat:
„Itália! Tudom városaid csodálni,
Vonzanak íveid, s tűnt fényed palotái,
De nem kékebb eged, s a dombod sem zöldebb
Mint honi dombjaink, s a dunántúli ég.”
Babits is sokáig járt vissza Szekszárdra, szőlője is volt. Illyés Gyula, aki szintén nem messze, Rácegrespusztán látta meg a napvilágot, így emlékezett rá: „A táj itt volt a legszelídebb, legmíveltebb, leglelkesebb. Babitsék szőlőjében álltam, Babits oldalán. Ahogy a táj vére a hosszú pincék hordáiban, e mindmáig latinos vidék, ahogy ő nevezte: e kék táj lelke az ő verseiben erjed legízesebbre és legtisztábbra. Erre gondoltam, de nem szóltam neki. Lassan lefelé jöttünk, megálltunk egy nagy kőkeresztnél, amelyet még az ő nagyanyja csináltatott; minden vágónál, minden emléknél megálltunk. Nehezen járt, lefelé menet is; a halál már arcára is kiütközött. Ez volt az ő utolsó útja erre. Búcsúzott a tájtól, búcsúztatta a táj. Földiek voltunk, s mégis két világrész fiai: ő arról a tündérien dallamos dombokról, én a völgyi puszták vaskos vartyogásából. Amit azokról világgá adhattam, mint vészjelet is, mint fenyegetést, azt nem kis részben ő segítette létrejönni. Most elvékonyult karját fogva, én segítettem őt, megvetve sarkamat a nyálkás földúton.”
„Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem”: sokan úgy tudják, Babtis írta e szavakat, pedig nem: ez a verssor Karinthy Frigyes nevéhez kötődik, aki „Így írtok ti” című művében így rajzolta meg Babits irodalmi karikatúráját:
„BABITS MIHÁLY,
a klasszikus
BABITS BIHÁLY
Született Szegszárdon: néhány nappal születése előtt ugyanis titkos figyelmeztetéssel rávette édesanyját, hogy utazzék Szegszárdra, nehogy “Szegszárdon Születtem, Szinésznőt Szerettem” című leendő versében az alliterációt elrontsák. Már hatéves korában egészen fejlett nyelvezete volt: az iskolában fél kézzel harmincezer olyan magyar szót tudott fölemelni, ami “B”-vel kezdődik, míg iskolatársainak a fáradtságtól már kilógott a nyelvezete. A fogarasi elemi és a verseci főgimnázium nyolc osztálya jártak beléje, azonkívül nála végzett a budapesti tudományegyetem filológiai fakultása. Majd a technikára került, ahol több szabadalmat nyert, újfajta alumínium ige-kötők-, szó-csavarok- és kettősfedelű mondatszerkezetekre, melyek Edisonnak “A modern verstechnika vívmányai és a villamos nagyanyacsavar” című munkájában is fölemlítvék. Nyersei nyőleg a Nyugatnál nyelenteknyeg…”
Forrás: Wikipédia
Metropol
2014. szeptember
