A debreceni színházrajongók különleges és kifinomult ízléssel rendelkeznek

A debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója, Ráckevei Anna osztja meg olvasóinkkal a színház körül zajló izgalmas eseményeket, és arról is beszél, milyennek látja a közönséget.

047_nabucco_14_02_28-w

 Nabucco: a debreceni közönség szereti az operát

–       Úgy tudom, a színház előadásai külföldön is sikert arattak.
–       Valóban, az elmúlt nyolc évben jó néhány darabbal bemutatkoztunk külföldön is. Néhány évvel ezelőtt például nagy sikerrel játszottuk Párizsban a Képzeletbeli operett című előadásunkat, amelyet a szerző, a svájci-francia ValèreNovarina maga rendezett. Nagy élmény volt, hogy a párizsi OdéonThéâtre de l’Europe meghívott bennünket, hiszen ez Európa egyik legtekintélyesebb színháza. A darab nem egyszerű: a szerző saját bevallása szerint a cirkuszi burleszkhez hasonlít, a szövege pedig tele van szójátékokkal, rejtett utalásokkal. Hatalmas elismerésnek tartom, hogy a párizsi bemutatkozás után többen jelezték, hogy a mi előadásunk nyomán értették meg igazán Novarina darabjának mondanivalóját.

–       Nemcsak a színház megy külföldre, hanem „fordítva” is…
–       A vállalkozó kedvű nézőket minden hónap első vasárnapján beültettük egy „időgépbe”, és elröptettük őket a XVI. századi Londonba, hogy magyar feliratozással élvezhessék a Globe Színház előadásait. A Csokonai Színház így tisztelgett a 450 évvel ezelőtt született William Shakespeare emléke előtt. Hasonlóan különleges kezdeményezés a Múzsák bérletsorozatunk is a Déri Múzeumban: az irodalmi estek hiánypótló eseményeknek bizonyultak, ugyanis színészeink szinte valamennyi alkalommal teltház előtt játszottak. Mindkét kezdeményezésnek lesz folytatása a jövőben.

–       Milyennek látja a debreceni közönséget?
–       Nagyon különleges és kifinomult ízléssel rendelkezik. Létezik egy, a hagyományokhoz ragaszkodó, konzervatívabb ízlésű réteg és egy, a progresszióra, az újításokra is nyitott csoport. A két réteg között nehéz átjárást találni, de nekünk az a feladatunk, hogy megpróbáljunk mindenkihez utat nyitni. Azt egy kicsit sajnálom, hogy az egyetemistákat még nem igazán tudtuk megszólaltatni, de ez szép feladat lesz a jövőben.

2014. augusztus